Múlt évben kaptam ezt a kávésdobozt, négyféle kávéval. (A képen nem nagyon látszik, de a doboz fényes – nagyon vastag -papírból készült. A kávés bélyegképek is viccesek.
Azóta sehol nem láttam ilyet, de most az InterSparban lehet kapni ezt a másik, brazil kávét, ennek a csomagolása keménypapír tasak, papagájos bélyegképpel:) A kávé is nagyon finom.
A gyártó többi termékének is nagyon szép a csomagolása.
Meglepő, hogy milyen nehéz hozzájutni Mika Waltari könyveihez magyarul. A leghíresebb történelmi regényeit nem lehet kapni könyvesboltban (a Szinuhét például 2005-ben adták ki utoljára, a Mikael Hakimot több mint egy évtizede), így marad az antikváriumban vadászás, vagy a megtépázott könyvtári példányok :)
A Szinuhe, és több más regénye is a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.
Egy finn blokk és néhány képeslap.
A blokkon sárga háttéren azok a nyelvek vannak felsorolva, amikre Waltari műveit lefordították (köztük a magyar is – a képre klikkelve nagyban is megnézhető).
A Perfomaster 3000 egy ingyenes képfeldolgozó/bélyeggyűjtő szoftver. Eredeti célja a fogazatmérés, érdemes kipróbálni, bár nekem az első néhány próbálkozás nem hozott túl jó eredményt. De a folyamat első fele rendkívül hasznos: a beszkennelt (vagy egyszerűen képfájlból megnyitott) bélyegképet automatikusan elforgatja, és körbevágja. Nagyon nehéz úgy szkennelni, hogy a bélyegkép teljesen vízszintes legyen, és a kivágott bélyegképet egyesével forgatni körbevágni időigényes.
Friedensreich Hundertwasser osztrák festő, építész, filozófus – amellett, hogy bélyeggyűjtő is volt – bélyegeket is tervezett.
Az 1975-ben tervezett Spirálfa című festményének metszetét (ahogy a későbbi osztrák bélyegekét is) Wolfgang Seidel metszette. Ez az első bélyege (kivéve a 1970-es kubai művészetek sort, amihez nem volt köze). A bélyeg megjelenésekor sokan nem is hitték el róla, hogy bélyeg (bár az osztrák bélyegkiadások között ennél számtalan első ránézésére meghökkentőbb bélyeget is találunk). Hundertwasser mesélte, hogy: “Valaki Németországba küldött egy lapot ezzel a bélyeggel, amit azzal a megjegyzéssel látott el a német posta alkalmazottja, hogy ‘Ez nem bélyeg.’ Valószínűleg művészetnek sem találta.”
Ezután több bélyeget is tervezett Ausztriának, Szengálnak, az Egyesült Nemzeteknek is, halála után 2000-ben az osztrák posta egy kisív kiadásával emlékezett rá.
A levélbélyeg fontos tárgy, bár formátuma nagyon kicsiny, üzenetet hordoz. A bélyegek mércéi egy ország kultúrájának. A kicsiny, négyszögletes papírdarabkák összekötik a feladó és a címzett szívét. Hidat épít népek és országok között. A bélyeg nem ismer határokat. Börtönökben, szegényházakban és kórházakban is elér bennünket, bárhol is vagyunk a földön. A bélyegeknek a művészet és az élet nagyköveteinek kellene lenniük, nem csak a portóköltség megfizetése lélektelen bizonyítékának. A bélyegnek meg kell élnie a sorsát. A bélyegnek újra be kell tölteni célját, azaz leveleken kell szolgálnia. A valódi bélyegnek éreznie kell a feladó nyelvét amikor megnyalja és megnedvesíti. A bélyeget levélre kell ragasztani. A bélyegnek át kell élnie a postaláda sötét belsejét. A bélyegnek el kell viselnie a posta bélyegzőjét. A bélyegnek éreznie kell a postás kezét, amikor kézbesíti a levelet a címzettnek. Az a bélyeg, amit nem levélen küldenek, nem bélyeg. Az soha nem élt, az csak szemfényvesztés. Olyan, mint egy hal, ami soha nem úszott. Olyan, mint egy madár, ami soha nem repült. A bélyegnek bélyegként kell élnie. A bélyeg az egyetlen műalkotás, amelyet mindenki birtokolhat, legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, képzett vagy tudatlan, szabad vagy szabadságától megfosztott. A művészetnek ez a becses darabja mindenkit elér, távolból érkezett ajándékként. A bélyegnek a kultúráról, a szépségről és az ember alkotó szelleméről kell tanúskodnia.
Hundertwasser 1900. február 14. (Hundertwasser – Harry Rand, Taschen/Vincze Kiadó, 2005)
2009-ben a Magyar Posta
jelentetett meg.
A forgalmi bélyegek között a szokásos húsvéti és karácsonyi bélyegek mellett az “Antik bútorok” sorozat egy új bélyeggel bővült, valamint megjelent két értékjelzés nélküli, hazai virágokat ábrázoló forgalmi bélyeg, és egy feláras bélyeg. Az év végén, az ifjúsági bélyeggyűjtés fellendítésére adott ki “Filaklub” címen nagyon alacsony névértékű forgalmi bélyeget a Magyar Posta.
Az alkalmi bélyegek közül szerintem a legszebb kiadás a “Magyar-Japán jubileumi év“-re megjelentetett kisív. A kisív 260 Ft-os névértékű bélyegei nagyon jól mutatnak az Európán kívülre küldött leveleken és képeslapokon is :).
A másik kiadás, amit a felár ellenére is szívesen használok levélküldéskor a Benedek Elek születésének 150. évfordulójára megjelent, “Ifjúságért” feláras kisív:
Különlegesebb technikával készült a Louis Braille bicentenáriumi bélyeg, valamint az “50 éves a Budapesti Kutatóreaktor” blokk. Az alkalmi bélyegek közül még a Haydn emlékévre megjelent bélyeg tetszik.
2009-ben kiadtak még egy sikeres EUROPA kisívet (csillagászat témában), és nemzetközi kezdeményezésre jelent meg a sarkvidékek és gleccserek védelme témában, sor és blokk.
Az összes, múlt évben megjelent bélyeg listája a hunstamps.com-on tekinthető meg.
A bélyegek tárolásának praktikus eszközei a bélyeg berakók. A bélyegeket a lapokra ragaszott átlászó csíkok mögé kell becsúsztatni, ellentétben a bélyegalbumokkal, ahol a bélyegeket valamilyen módon rá kell ragasztani az albumlapra. A berakók különböző méretekben, kivitelben és minőségben készülnek, a választásnál célszerű a következő szempontokat figyelembe venni:
A berakók fajtái
Berakólapok: különböző méretekben kapható lapok, (steck lapok, vagy angol stock pages), többféle méretben (A/5, A/4). A lapokat felhajtható víztiszta fólia védi. A berakólapok tárolására “bemutató” dobozt lehet venni. Ilyen steck lapokat főleg bélyeg bemutatásra (bélyegboltokban), csereanyagok tárolására (könnyű szkennelni, mozgatni, védi az elküldött bélyegeket) lehet használni.
Berakó albumok (stockbooks): A kötött berakólapok mindkét oldalán találunk csíkokat, a lapok között elválasztó fóliát vagy pergamin védelmet tesznek. Mivel a berakólapon a fólia mögé csúsztatott bélyegek kilógnak, az egymással szembe került oldalak - védelem nélkül – könnyen roncsolhatnák egymást. A jobb minőségű albumokban minden oldalhoz küldön védőlap tartozik. A berakólapok lehetnek egész kisméretűek, vagy óriási tárolókapacitással rendelkezőek is (A/4-es méretnél nagyobb, 64 oldallal, oldalanként 9 csíkkal). A nagy tárolókapacitásnak persze ára van: a túl sűrűn elhelyezett csíkok miatt nehezebb esztétikusan elhelyezni a bélyegeket.
Gyűrűs berakó albumok: A berakó album “rugalmatlanságán” próbálnak segíteni a gyűrűs berakó albumok: mivel a lapok könnyen kiemelhetők és áthelyezhetők, sokkal könnyebb az anyagot átrendezni. Ráadásul a lapok típusai is cserélhetők, az igényeknek megfelelően (pl. a blokkok tárolására lehet olyan lapokat is kapni, amin csak két védőfólia tasak található). Az albumot és a lapokat külön lehet megvásárolni, a lapok közé vásárolhatók elválasztó védőfóliák is. A gyűrűs berakó albumok lapjai általában más típusú csíkokkal rendelkeznek, a csíkok fóliái teljes sormagasságban fedik a bélyegeket – így nem feltétlenül szükséges a lapok közé külön védőfólia. A gyűrűs albumoknak természetesen megvan a hátrányuk is, akármilyen jó minőségű az album, nehezebb a lapozás, a lapoknak nincs olyan tartása mint egy kötött albumnak.
Minőség
A lapok savmentes, hosszú élettartamú papírból készülnek, a védő fóliáknál is valamilyen nem aggresszív anyagot használnak.
Fehér vagy fekete lap
Berakó albumokat fehér és fekete lapos kivitelben is lehet kapni. Hagyományosan a fekete lapon víztiszta, átlásztó csíkok vannak, a fehér lapokon általában “zsírpapír”-szerű. Ízlés kérdése, ki melyiket szereti, a fekete háttér és az átlásztó csík miatt a fekete lapos talán szebb bemutatásra, a fehér lapos pedig, mivel nem szöszöl annyira mint a fekete, jobb tárolásra. Máshol is olvastam, és a saját tapasztalatom is az, hogy a fekete lapos albumok celofáncsíkjainak ragasztója hajlamos elhagyni magát, így a bélyeg könnyen kieshet a helyéről.
Osztott
A berakó albumokat lehet osztott kivitelben is kapni. Ilyenkor az oldal közepén egy vékony fehér papírcsík van ragasztva, ezzel kettéosztva az oldalt. A középső kis fehér papírra – ízlés szerint – ceruzával jegyzetelni is lehet. Ilyen albumot például duplikátumok tárolására, vagy rendezőalbumnak szokták használni.
Tárolókapacitás
Ezt nagyban meghatározza az album mérete, a lapok száma, és a lapon található csíkok száma. Ha teljesen sűrűn tele akarnánk pakolni egy 64 oldalas, 9 csíkos albumot, akkor egy ilyen albumba több mint 2800 bélyeg férne (vagy csereanyag tárolásakor bélyegeket egymára csúsztatva ennek sokszorosa). Ha azonban “gyönyörködni” is szeretnénk a bélyegekben, érdemes ennél sokkal kevesebb bélyeggel számolni, és bőven hagyni ki helyet a gyűjtemény gyarapodására, hogy ne kelljen mindig átrendezni az albumot.
A különböző típusú, tárolásra szolgáló bélyeggyűjtési kellékek tárolókapacitásának összehasonlításáról részletes cikksorozat olvasható (angolul) Keijo blogján.
Márkák
Többféle berakó albumot is használok. Két gyártótól, maguk az albumok nagyon hasonlítanak egymásra. A 9 soros albumokban a csík hasznos hossza 195 mm, a fedés nélkül behelyezhető bélyeg magassága (a ragasztástól ragasztásig) 30 mm lehet (ez egyébként az egyik leggyakoribb modern bélyegméret: 40×30 mm)
Két 64 oldalas, fehér osztott lapos (9 csíkkal) rendezőm van. Ezek vannak a legjobban igénybevéve, az egyikben kb. 10.000 db-os csereanyag van. Mindkettő ugyanaz a típus és szín, kis színeltéréssel. Ezek a legjobban forgatható albumok. A pergamin elválasztó lapok hajlamosak a sárgulásra. A fekete lapos Schaubek is jó minőségűek.
A másik német gyártó úgyszintén többféle típusú berakó albumot árul. A fekete lapos albumok borítása egy év használat után elkezdett lekopni. A fehér laposak 10 sorosak, ez még nagyobb tárolókapacitást jelent, és az osztottal nagyon elégedett vagyok. Az osztatlan fehér albummal nem jártam ilyen jól, valószínűleg gyári hibás volt, az elválasztó pergamin lapok és csíkok is hullámosak.
A Prinz egy angol kellék gyártó, egy gyűrűs albumom (Prinz 7029) van tőlük. A puha fedeles albumhoz tok is tartozik. A cserélhető lapok vékonyak, így egészen sok lap pakolható az albumba (40 lap, 80 oldal). Sajnos ennek is megvannak a hátrányai: a lapok közötti védőfólia nélkül az albumlapok kopnak, és a flexibilitás is inkább csak látszólagos, és ára van: a nehezebb lapozhatóság. (A kopás mérsékelhető, ha csak egyoldalas lapot használunk.)
Tárolás
Nagyon fontos, hogy az albumkat mindig állítva kell tárolni, és időnként átlapozni.
Hol lehet bélyegalbumot vásárolni?
Nem is olyan egyszerű kérdés, a bélyeggyűjtés visszaszorulásával a papírboltokban már nem, vagy csak nagyon elvétve (Office Depot-ban pl. láttam). Leginkább bélyegboltokban, de közvetlenül a gyártótól is lehet rendelni. “Márkás”, jó minőségű 60 oldalas albumok ára 4-5000 Ft-nál kezdődik.
Gyártók oldalai
Új magyar bélyegek Filatéliai események a konferenciakalauz.hu-n Olvastam, érdekes
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
RSS (írások) —
RSS (hozzászólások)
Powered by WordPress. Design by 