Az 1975-ben tervezett Spirálfa című festményének metszetét (ahogy a későbbi osztrák bélyegekét is) Wolfgang Seidel metszette. Ez az első bélyege (kivéve a 1970-es kubai művészetek sort, amihez nem volt köze). A bélyeg megjelenésekor sokan nem is hitték el róla, hogy bélyeg (bár az osztrák bélyegkiadások között  ennél számtalan első ránézésére meghökkentőbb bélyeget is találunk). Hundertwasser mesélte, hogy: “Valaki Németországba küldött egy lapot ezzel a bélyeggel, amit azzal a megjegyzéssel látott el a német posta alkalmazottja, hogy ‘Ez nem bélyeg.’ Valószínűleg művészetnek sem találta.”

Ezután több bélyeget is tervezett Ausztriának, Szengálnak, az Egyesült Nemzeteknek is, halála után 2000-ben az osztrák posta egy kisív kiadásával emlékezett rá.

A levélbélyeg fontos tárgy, bár formátuma nagyon kicsiny, üzenetet hordoz. A bélyegek mércéi egy ország kultúrájának. A kicsiny, négyszögletes papírdarabkák összekötik a feladó és a címzett szívét. Hidat épít népek és országok között. A bélyeg nem ismer határokat. Börtönökben, szegényházakban és kórházakban is elér bennünket, bárhol is vagyunk a földön. A bélyegeknek a művészet és az élet nagyköveteinek kellene lenniük, nem csak a portóköltség megfizetése lélektelen bizonyítékának. A bélyegnek meg kell élnie a sorsát. A bélyegnek újra be kell tölteni célját, azaz leveleken kell szolgálnia. A valódi bélyegnek éreznie kell a feladó nyelvét amikor megnyalja és megnedvesíti. A bélyeget levélre kell ragasztani. A bélyegnek át kell élnie a postaláda sötét belsejét. A bélyegnek el kell viselnie a posta bélyegzőjét. A bélyegnek éreznie kell a postás kezét, amikor kézbesíti a levelet a címzettnek. Az a bélyeg, amit nem levélen küldenek, nem bélyeg. Az soha nem élt, az csak szemfényvesztés. Olyan, mint egy hal, ami soha nem úszott. Olyan, mint egy madár, ami soha nem repült. A bélyegnek bélyegként kell élnie. A bélyeg az egyetlen műalkotás, amelyet mindenki birtokolhat, legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, képzett vagy tudatlan, szabad vagy szabadságától megfosztott. A művészetnek ez a becses darabja mindenkit elér, távolból érkezett ajándékként. A bélyegnek a kultúráról, a szépségről és az ember alkotó szelleméről kell tanúskodnia.

Hundertwasser 1900. február 14. (Hundertwasser – Harry Rand, Taschen/Vincze Kiadó, 2005)