Tag Archives: bélyeg

Bélyegek névérték alatt

A stampboardson találtam egy érdekes témát, ahol a névértéknél olcsóbban megvásárolható bélyegekről van szó.

Hogyan lehetséges ez? Ha egy bélyeg felhasználható bérmentesítésre, akkor az pont annyit ér (de legalább annyit), amennyi a névértéke. Magyarországon például minden 1946. augusztus 1. után megjelent bélyeg felhasználható levélküldemény bérmentesítésére, tehát egy 70-es években kiadott 1 Ft névértékű propaganda bélyeget is levélre lehet ragasztani.

Más országokban más szabályok érvényesek, de Magyaroszágon sem biztos, hogy sokáig marad a jelenlegi helyzet: például előfordulhat, hogy az eurozónához csatlakozás (és egy hosszabb-rövidebb átmeneti időszak) után már nem lehet a régi forintos bélyegeket felhasználni.

Ezután ezeknek a bélyegeknek az értékét csak a piac fogja meghatározni. Nem tudom, a magyar bélyegek árát ez hogyan fogja majd befolyásolni: az biztos, hogy az előző évtizedek magas inflációja és a korábbi bélyegkibocsátási politika miatt a 70-es évek után kiadott bélyegek ára jelenleg is a padlón van. Csak azért van névérték (1-2-5 Ft) felett, mert ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg eladni sem (idő, tárolás, adminisztráció). A mai, nagyon magas névértékű bélyegek helyzete más: egyrészt az biztos, hogy ezt is ledarálja a még mindig magas infláció, másrészt nem túl biztató a magas példányszám sem.

Ahol ezek a tényezők (pénznemváltás) nem játszanak, ott is előfordul, hogy egyes kiadások névérték alatt kelnek el: pl. Ausztráliában sem ritka a névérték 70-80%-án eladott bélyeg (nagyobb tételben). Ezek persze elsősorban azok a kiadások, amik valami miatt (téma, példányszám, kereslet hiánya, magas névérték) nem forognak a piacon. A vásárlók főleg olyan vállalkozások, akik postázásra használják a bélyegeket, így ezek a kiadások nagy mennyiségben jelennek meg – jóval a kiadás után felhasználva – a használt bélyegek között is. Ugyanez előfordul pl. az USA-ban is.

Európában szintén gyakori, hogy pl. az eurozónához csatlakozás miatt a kereskedők megpróbálnak megszabadulni az olyan készleteiktől, amik várhatóan a nyakukon maradnának (ezek persze, mint az előbb írtam, nem a “népszerű ” kiadások).

Természetesen nem csak a kereskedők árusíthatnak ki, hanem maga a bélyegkibocsátó is de erről sajnos nem tudok semmit :)

Bélyegévkönyvek – Svédország 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A végére maradt a legszebb kiadvány :) A Svéd Posta bélyegévkönyve pont olyan, mint a bélyegei: amellett, hogy nagyon konzertvatív, teljesen modern is. Nagyméretű, albumszerű, keményfedeles kiadvány három nyelven (svéd, német, angol). A képek gondosan válogatottak, a szövegek tényleg informatívak, szépen tördelt, látszik, hogy ebbe beletették a munkát. :)

A svéd posta nem jelentet meg túl sok bélyeget egy évben, így az összes kiadáshoz több oldalas, részletes írás tartozik.

A bélyegeket a lapokra itt is a finn kiadáshoz hasonlóan schaufix jellegű filacsíkkal rögzítik ( a filacsík alatt a bélyegkép is látható a lapon).

Természetesen a bélyegek is gyönyörűek:

A 2009-es témák elég változatosak, a wnsstamps-on meg lehet tekinteni az összes megjelent bélyeget.

A különböző kiadásokra vonatkozó információk (közreműködő művészek, elsőnapi bélyegzők) a könyv végén találhatók.

Bélyegévkönyvek – Svájc 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A  svájci bélyegévkönyv kicsit csalódás volt. Sokkal kisebb méretű, mint a finn, és a kisebb lapméret, valamint a másképp (hagyományos filacsíkkal) rögzített bélyegek miatt a lapok jobban szétállnak. A könyv tartalmazza a 2009-ben megjelent összes bélyeget és blokkot, valamint egy ajándék (nem túl szép) emlékívet. Tartalmilag azért számítottam többre, mert a Svájci Posta rendszeresen megjelenő filatéliai magazinjai nagyon színvonalasak (és tartalmasabbak is, mint a négynyelvű könyv információi).

Bélyegévkönyvek – Finnország 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A mai finn bélyegek egyértelműen modernek, a témákat tekinte csak kicsit, a megjelentést tekintve nagyon. Sokat kísérletezgetnek a használt anyagokkal és a formákkal is. A bélyegévkönyv nagyon elegáns, nagyméretű, keményfedeles. A kötet  négy nyelvű: finn, svéd, német és angol.

A bélyegekhez tartozó magyarázatok, képek mellett az elsőnapi bélyegző képes is látszik, egy-egy kiadással a téma méretőtől függően több oldalon keresztül is foglalkoznak.

A bélyegek mindkét oldalon átlátszó, felhajtható filacsíkban vannak (schaufix-szerű).

Bélyegévkönyvek

A legtöbb bélyegkibocsátó többféle formában is elérhetővé teszi az előző éves bélyegtermését. Az egy évben megjelent összes bélyeg ára még egy visszafogottabb kibocsátási politikát folytató ország esetében is igen magas, ezért gyakran kínálnak valami pluszt: például egy csak ilyen módon úelérhető emlékívet, szelvényes bélyeget, felülnyomott bélyeget, vagy pedig igényes csomagolást:

Elterjedtek a “year pack”-ek, ezek kis széthajtató dossziék, aminek a belsejébe ragasztott berakólapok tartalmazzák a  bélyegeket és blokkokat szépen elrendezve.

Ennél is impozánsabbak a bélyegévkönyvek (yearbooks). Ezek kisebb példányszámban kiadott, keményfedeles könyvek, amik sok plusz információt is tartalmaznak a bélyegekkel kapcsolatban, és magukat a bélyegeket is.

A forma adja magát, hogy nagyszerű könyvek szülessenek, de persze benne van az is, hogy ezt pont ennyire el is lehet rontani (például egy stock fotókból és mindenhonnan összeollózott szövegekből álló könyvnek nem sok értelme van.)  Ezért nagyon egyszerű a képlet: ha bélyegévkönyv a bélyegek nélkül nem állná meg a helyét akkor nincs is értelme. :)

Néhány bélyegévkönyv rövid ismertetője képekkel:

Nem minden bélyegévkönyv, ami annak látszik:

Az USPS (USA postai szolgáltatója) olyan bélyegévkönyveket is kiad, amik nem tartalmazzák a bélyegeket, csak a bélyegek helyét. Ha valaki ilyen vásárlására adná a fejét, ezt érdemes előtte ellenőrizni. Érdekességként az amazonos csalódott vásárlók értékelései.

2010-es EUROPA bélyegek

A 2010-es EUROPA bélyegek közös témája a gyerekkönyv illusztrációk. Nagyon hálás téma, de az eddig megjelent bélyegek között szerintem kevés az igazán jól sikerült.

Kedvencem a svéd kiadás, az első bélyeg alapjául szolgáló rajz Elsa Beskow svéd írónő és illusztrátor 1910-es mesekönyvéből származik. A második bélyegen Lena Anderson egyik Maja könyvének illusztrációja látható. A Svéd Posta bélyegmagazinjának januári számában egy rövid interjú is olvasható Lena Andersonnal, aki képeslapokat gyűjt.

A bélyegek kivitele nagyon jellegzetesen svéd, a kétoldali perforáció, illetve a kombinált metszetmélynyomással és ofszetnyomással készült bélyeg nagyítva is gyönyörű:

A magyar EUROPA kiadás várhatóan május 7-én jelenik meg. Április 30. és május 2. között a VI. Gyermekirodalmi Fesztivál előadásai között lesz egy bélyeggel kapcsolatos is: Mesehősők és ifjúsági irodalom a magyar bélyegkibocsátásban.

Kávé, bélyeg

Múlt évben kaptam ezt a kávésdobozt, négyféle kávéval. (A képen nem nagyon látszik, de a doboz fényes – nagyon vastag -papírból készült. A kávés bélyegképek is viccesek.

Azóta sehol nem láttam ilyet, de most az InterSparban lehet kapni ezt a másik, brazil kávét, ennek a csomagolása keménypapír tasak, papagájos bélyegképpel:) A kávé is nagyon finom.

A gyártó többi termékének is nagyon szép a csomagolása.

Mika Waltari

Meglepő, hogy milyen nehéz hozzájutni Mika Waltari könyveihez magyarul. A leghíresebb történelmi regényeit nem lehet kapni könyvesboltban (a Szinuhét például 2005-ben adták ki utoljára, a Mikael Hakimot több mint egy évtizede), így marad az antikváriumban vadászás, vagy a megtépázott könyvtári példányok :)

A Szinuhe, és több más regénye is a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

Egy finn blokk és néhány képeslap.

A blokkon sárga háttéren azok a nyelvek vannak felsorolva, amikre Waltari műveit lefordították (köztük a magyar is – a képre klikkelve nagyban is megnézhető).

Szoftver: Perfomaster 3000

A Perfomaster 3000 egy ingyenes képfeldolgozó/bélyeggyűjtő szoftver. Eredeti célja a fogazatmérés, érdemes kipróbálni, bár nekem az első néhány próbálkozás nem hozott túl jó eredményt. De  a folyamat első fele rendkívül hasznos: a beszkennelt (vagy egyszerűen képfájlból megnyitott) bélyegképet automatikusan elforgatja, és körbevágja. Nagyon nehéz úgy szkennelni, hogy a bélyegkép teljesen vízszintes legyen, és a kivágott bélyegképet egyesével forgatni körbevágni időigényes.

Friedensreich Hundertwasser bélyegei

Friedensreich Hundertwasser osztrák festő, építész, filozófus – amellett, hogy bélyeggyűjtő is volt – bélyegeket is tervezett.

Az 1975-ben tervezett Spirálfa című festményének metszetét (ahogy a későbbi osztrák bélyegekét is) Wolfgang Seidel metszette. Ez az első bélyege (kivéve a 1970-es kubai művészetek sort, amihez nem volt köze). A bélyeg megjelenésekor sokan nem is hitték el róla, hogy bélyeg (bár az osztrák bélyegkiadások között  ennél számtalan első ránézésére meghökkentőbb bélyeget is találunk). Hundertwasser mesélte, hogy: “Valaki Németországba küldött egy lapot ezzel a bélyeggel, amit azzal a megjegyzéssel látott el a német posta alkalmazottja, hogy ‘Ez nem bélyeg.’ Valószínűleg művészetnek sem találta.”

Ezután több bélyeget is tervezett Ausztriának, Szengálnak, az Egyesült Nemzeteknek is, halála után 2000-ben az osztrák posta egy kisív kiadásával emlékezett rá.

A levélbélyeg fontos tárgy, bár formátuma nagyon kicsiny, üzenetet hordoz. A bélyegek mércéi egy ország kultúrájának. A kicsiny, négyszögletes papírdarabkák összekötik a feladó és a címzett szívét. Hidat épít népek és országok között. A bélyeg nem ismer határokat. Börtönökben, szegényházakban és kórházakban is elér bennünket, bárhol is vagyunk a földön. A bélyegeknek a művészet és az élet nagyköveteinek kellene lenniük, nem csak a portóköltség megfizetése lélektelen bizonyítékának. A bélyegnek meg kell élnie a sorsát. A bélyegnek újra be kell tölteni célját, azaz leveleken kell szolgálnia. A valódi bélyegnek éreznie kell a feladó nyelvét amikor megnyalja és megnedvesíti. A bélyeget levélre kell ragasztani. A bélyegnek át kell élnie a postaláda sötét belsejét. A bélyegnek el kell viselnie a posta bélyegzőjét. A bélyegnek éreznie kell a postás kezét, amikor kézbesíti a levelet a címzettnek. Az a bélyeg, amit nem levélen küldenek, nem bélyeg. Az soha nem élt, az csak szemfényvesztés. Olyan, mint egy hal, ami soha nem úszott. Olyan, mint egy madár, ami soha nem repült. A bélyegnek bélyegként kell élnie. A bélyeg az egyetlen műalkotás, amelyet mindenki birtokolhat, legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, egészséges vagy beteg, képzett vagy tudatlan, szabad vagy szabadságától megfosztott. A művészetnek ez a becses darabja mindenkit elér, távolból érkezett ajándékként. A bélyegnek a kultúráról, a szépségről és az ember alkotó szelleméről kell tanúskodnia.

Hundertwasser 1900. február 14. (Hundertwasser – Harry Rand, Taschen/Vincze Kiadó, 2005)