Madár motívum

Több, mint két éve kezdtem újra bélyeget gyűjteni. Először csak papagáj motívum bélyegeket, aztán minden madárral kapcsolatosat, és persze közben eltettem minden mást is, ami tetszik. :) Azért, hogy kézben lehessen tartani a most már kissé kezelhetetlen mennyiségű bélyeget (20 nagyméretű album, fél szekrénnyi dobozban válogatásra / áztatásra váró bélyeg), megpróbálok megint csak a madár motívumra koncentrálni.

Madár motívum

A madár az egyik legnépszerűbb bélyegkép téma, több mint 27000 olyan bélyeg van, amin a madár a fő motívum, és nagyságrendileg legalább ennyi olyan, amin a madár motívum valamilyen stilizált formában jelenik meg (a békegalambtól kezdve a címermadarakig). Nagy könnyebbség, hogy több nyomtatott és online katalógus is segít a keresgélésben, a bélyegek és a madárfajok azonosításában:

  • Michel Vögel Europa 2011 Színes, nyomtatott katalógus CD melléklettel. A motívumkatalógus – külön havi előfizetéssel – a Michel Online szolgáltatásán belül is elérhető. (Mintaoldal)
  • Ha a Michel Online szóba került: segítség a bélyegek azonosításában a prémium havi előfizetés, ahol ország, évszám, katalógusszám mellett névérték és téma alapján is lehet keresni. Bár a Michel Online adatbázisa sokszor nagyon hiányos, és a képek is rossz minőségűek (néha kivehetetlen mit ábrázol) mégis jól jön pl. a madárfaj latin neve alapján keresés.
  • Régebbi kiadású motívumkatalógusok, pl. Domfil, Stanley Gibbons, de a legtöbb nagy katalóguskiadónak van valamilyen saját tematikus katalógusa is.
  • birdtheme.org – az egyik legteljesebb online forrás, színes képekkel, katalógusszámokkal (minden nagyobb katalógus), és madárhatározóval
  • Ezen kivül több madár motívummal foglalkozó oldal is van, részletes lista itt.

Ezek közül a Michel online katalógusát (csak a prémium változat), és birdtheme.org oldalt szoktam használni.

Postatiszta bélyegek

IGPC

A “motívumáradatot” előállító országok legtöbbjének (70 ország) bélyegkiadását egy cég intézi, az IGPC (Inter-Governmental Philatelic Corporation). Jellemző, és vicces, hogy reagált az IGPC szóvivője arra a kritikára, hogy a bélyegkiadásaiknak nem sok köze van a kibocsátó ország kultúrájához, és csak az (amerikai) popkultúrát (Disney, Elvis, általános népszerű motívumok) közvetítik:

“Ezek a popkultúra témájú bélyegek csak 10%-át teszik ki annak, amivel foglalkozunk, a maradék, amit mi ‘forgalmi bélyegnek’ hívunk – a szokásos zászlók, virágok, félelmet nem ismerő vezetők és halott elnökök.”

Ebből is látszik, hogy valójában az IGPC sem csinál mást, mint amit bármely másik bélyegkibocsátó ország, legfeljebb a hangsúlyok tolódnak el kicsit erre vagy arra, amin nincs is mit csodálkozni, mert ez egy üzlet.

A postatiszta bélyegek gyűjtését egy idő után kicsit unalmasnak találtam :) Mivel viszonylag jól körülhatárolható milyen bélyegek hiányoznak a gyűjteményből, ez csak vásárolgatás, izgalmat maximum az okozhat, hogy milyen állapotban és mennyiért sikerül megvásárolni egy bélyeget.

De leginkább az zavart, hogy nagyon sok “bélyegért” sajnáltam pénzt kiadni. Érdemes megnézni a legtöbb madaras bélyeget kiadó ország listáját, jól látszik, hogy olyan országokban adják ki ezeket a bélyegeket, ahol ezek sose látnak borítékot, kizárólag gyűjtői célokat szolgálnak (ez a kisebb baj), erősen megkérdőjelezhető esztétikai minőségben (ez a nagyobb).

Mindenesetre, hogy ezen a kellemetlenségen túltegyem magam, inkább olyan bélyegekre koncentrálok, amik láttak postát, és borítékot: egy pecsét még egy csúnya bélyeget is érdekessé tud tenni. :)

Pecsételt bélyegek

A fenti okok miatt a pecsételt bélyegek közül nem gyűjtöm a CTO / ívértéktelenített bélyegeket. A motívum bélyegek piacát egyértelműen az ilyen bélyegek uralják. Sokszor nem is olyan egyértelmű megállapítani egy bélyegről, hogy az valóban futott-e, én azt az egyszerű módszert szoktam alkalmazni, hogy ami pecsételt, és megvan az eredeti gumizása, azt nem gyűjtöm. Szintén nem gyűjtöm azokat a bélyegeket se, amiken látszik, vagy amikről biztosan tudom, hogy valamilyen ívértektelenítéssel készültek. De gyűjtöm pl. az alkalmi pecséttel rendelkező bélyegeket, és az elsőnapi borítékokról leáztatott bélyegeket (én persze nem teszek ilyet :). Ezek nem szigorú szabályok, ha valami tetszik, akkor azt el szoktam tenni :)

Maradnak a valóban futott, levélről leáztatott bélyegek. Ugyan a pecsételt bélyegek katalógusára legtöbbször alacsonyabb, mint a postatisztáé, de sokkal nehezebb összeszedni egy nagyobb sort pecsételten, mint postatisztán (hisz utóbbit “csak” meg kell vásárolni). A postai futás során a bélyegek egy része megsérül, a pecsételés elkenődik, legnagyobb része kukába kerül, és a maradékból – legalábbis eddig ez a tapasztalat – nem könnyű egy szép példányt a gyűjteménybe tenni. Kivételek persze vannak, főleg madaras forgalmi bélyegekből nagyon egyszerű pár száz darabos gyűjteményt összeszedni rövid idő alatt. Belgiumban, Írországban nagyobb forgalmi sorok ábrázolnak madarakat, ezeknek rengeteg variációja van, amikhez viszonlyag könnyű hozzájutni. De a madaras alkalmi bélyegeket futottan még megvásárolni sem egyszerű.

Képeslapok, borítékok

Szebben, madaras bélyeggel bérmentesített borítékokat el szoktam tenni, FDC-t csak futottan, és újabban képeslapokat is. Ez egy kicsit nyitottabb terület, hiszen a képeslapokról (főleg a maiakról) semmilyen katalógus vagy fogódzó nincs, így ez másképp érdekes, mint a bélyeggyűjtés.

A gyűjtemény gyarapítása

Hogyan lehet pecsételt bélyegekhez hozzájutni? Nem könnyen, legalábbis nekem még nem sikerült olyan egyszerű módot találni, amitől elment volna a kedvem :) Lehet kapni mindenféle motívum bélyegcsomagokat – ezek CTO bélyegek, nem jönnek szóba. A legtöbb aukciós oldalon (ebay, delcampe, vatera), aukción szintén főleg CTO bélyegeket árulnak motívum bélyegként, vagy ritkább esetben nagyobb madaras forgalmi sorokból származó bélyegeket. Érdemes megnézni pl. a Delcampe tematikus madarak részét. Vásárolni azért nem könnyű, mert vagy nem nagyon lehet hozzájutni egy egzotikusabb ország motívumbélyegéhez sehonnan (legyen akármilyen alacsony a katalógusértéke), vagy igen (pl bélyegkereskedőktől), csak igen drágán. (Igaz, hogy ezt a bélyegkereskedős témát még nem vizsgáltam meg annyira alaposan.)

Kilós bélyegek

Ami marad, az a csere, vagy a vadászgatás. Nekem legjobban az a módszer jött be, hogy jó minőségű kilós bélyegekből válogatom ki magamnak a madaras bélyegeket, a többit pedig elcserélem (próbálom elcserélni). Itt a kihívás jó kilós csomag megtalálása. A kilós bélyeg tartalma minden esetben szerencsefüggő is, de ha a madarakra koncentrálunk, akkor persze jobb eséllyel találunk madaras bélyeget olyan országcsomagokban, amiknek egyébként is sok madaras bélyege van, főleg forgalmiak (a forgalmi bélyegek nemegyszer ritkábbak és magasabb katalógusértékűek, mint az alkalmiak). Néhány szám, azokról az országokról, amiket utoljára átnéztem az utóbbi pár hónapban (nyilván ezekből a számokból semmilyen általános következtetést nem lehet levonni, csak érdekességképpen):

Ország Összes bélyeg / 10 dkg Madár motívum / 10 dkg
Bolivia 380 25
Chile kb. 350-400 25
Ecuador 370 21
Finnország kb. 350-400 10
Kolumbia kb. 350-400 25
Malawi kb. 400 200
Mexikó kb. 350-400 15
Norvégia kb. 350-400 10
Peru 370 18
Seychelles kb. 400 80
Suriname kb. 350-400 100
Svédország kb. 350-400 15
Taiwan kb. 350-400 35
Uganda 360 150
Uruguay 650 48
Zambia 300 170
Zimbabwe 530 15

Ami általánosságban igaz: 10 dkg papíros bélyeg kb 350-400 darab (ez függ attól, hogy mekkorák a kivágások, szimpla papíron, vagy dupla papíron van a bélyeg, mennyi benne a képeslapdarab, attól is függ, hogy milyen méretű bélyegeket használnak az adott országban, stb.). Ahol több van 10 dkg-ban, pl. itt Uruguay, az azért van, mert sok papír nélküli bélyeg volt benne (ez általában gyűjteménymaradék, nem túl izgalmas, főleg “junk”). A fenti országok közül a legjobb Bolívia és Zambia volt. Egyrészt látszott, hogy ezt nem “helyben” hanem egy másik kontinensen gyűjtötték, ezért jobbára magasabb névértékű, ritkább bélyegek voltak benne, másrészt jobb időszakok voltak túlsúlyban (90-es évek). Az egzotikusabb (dél-amerikai, afrikai) országokban elég sok ritkább, és jobb bélyeget is találtam (a legjobb darabok katalógusértéke 20-40-80 EUR). Ennek a módszernek a hátránya, hogy óriási (kezelhetetlen) mennyiségű csereanyag keletkezik, és a válogatás, tárolás sem egyszerű.

Csere

Nem túl régóta foglalkozok bélyegekkel, ezért az elején kicsit meglepődtem, mert a “csere” nem pont azt jelenti, ami erről az embernek eszébe jut. A csere általában eladást jelent, a cserenap pedig börzét, ahol pénzért lehet vásárolni, és eladni. Ennek gondolom az az oka, hogy egy valódi cseréhez, amikor bélyeget cserélünk bélyegre két olyan fél kell aki rendelkezik egy valamennyire kompatibilis csereanyaggal. Ez ritka, hiszen mindenki mást területet gyűjt. Bár eladni, és vásárolni egyszerűbb, a csere pedig macerásabb, azért inkább az utóbbival szeretnék foglalkozni.

Akit érdekelne a csere, és vannak nem CTO pecsételt madaras bélyegei, keressen nyugodtan :) Cserélni az alacsonyabb katalógusértékű bélyegeket darabra 1:1-ben szoktam beszkennelt kép alapján (így a legegyszerűbb), a jobb darabokat katalógusérték alapján. Ezeket nem szoktam feltenni a bélyegcsere oldalamra, de jobb madaras bélyegekért jobb katalógsértékű pecsételt bélyegeket is tudok ajánlani (madár motívummal, illetve vegyesen Peru, Bolivia, Afrika, skandináv országok).

A madár motívum gyűjteményem állapota

Jelenleg kb 1500 pecsételt madaras bélyegem van, 3 db 60 oldalas albumban, (kicsivel kevesebb postatiszta 2 db 60 oldalas berakóban), kontinensenként és országonként rendezve. Ez még mindig csak 5-6%-a az összes madaras bélyegnek, így van még mit csinálni :)

A bélyegek mellé fel szoktam írni egy kis papírdarabra a kiadás évét, katalógusszámot, és általában a kb. katalógusárat is (ha későbbiekben cserepéldányom is lesz, egyszerűbb így). Az adatokat saját adatbázisban tárolom, próbáltam úgy megoldani, hogy a lehető legkevesebb adminisztrációval a lehető legtöbb szempontból lekérdezhetőek legyenek ezek az adatok – egyszerűbb így hiánylistát kezelni, és úgy is tudom rendezni a gyűjteményem, ahogy egyébként fizikailag nem (pl. fajok szerint). Jelenleg egy minimális nyilvános felülete van ennek (megtekinthető itt) a későbbiekben szeretnék majd ezzel valamit kezdeni. Végül néhány statisztika:

Gyűjtemény (pecsételt) országonként

Gyűjtemény katalógusérték szerint

Bélyegek névérték alatt

A stampboardson találtam egy érdekes témát, ahol a névértéknél olcsóbban megvásárolható bélyegekről van szó.

Hogyan lehetséges ez? Ha egy bélyeg felhasználható bérmentesítésre, akkor az pont annyit ér (de legalább annyit), amennyi a névértéke. Magyarországon például minden 1946. augusztus 1. után megjelent bélyeg felhasználható levélküldemény bérmentesítésére, tehát egy 70-es években kiadott 1 Ft névértékű propaganda bélyeget is levélre lehet ragasztani.

Más országokban más szabályok érvényesek, de Magyaroszágon sem biztos, hogy sokáig marad a jelenlegi helyzet: például előfordulhat, hogy az eurozónához csatlakozás (és egy hosszabb-rövidebb átmeneti időszak) után már nem lehet a régi forintos bélyegeket felhasználni.

Ezután ezeknek a bélyegeknek az értékét csak a piac fogja meghatározni. Nem tudom, a magyar bélyegek árát ez hogyan fogja majd befolyásolni: az biztos, hogy az előző évtizedek magas inflációja és a korábbi bélyegkibocsátási politika miatt a 70-es évek után kiadott bélyegek ára jelenleg is a padlón van. Csak azért van névérték (1-2-5 Ft) felett, mert ennyi pénzért egyszerűen nem éri meg eladni sem (idő, tárolás, adminisztráció). A mai, nagyon magas névértékű bélyegek helyzete más: egyrészt az biztos, hogy ezt is ledarálja a még mindig magas infláció, másrészt nem túl biztató a magas példányszám sem.

Ahol ezek a tényezők (pénznemváltás) nem játszanak, ott is előfordul, hogy egyes kiadások névérték alatt kelnek el: pl. Ausztráliában sem ritka a névérték 70-80%-án eladott bélyeg (nagyobb tételben). Ezek persze elsősorban azok a kiadások, amik valami miatt (téma, példányszám, kereslet hiánya, magas névérték) nem forognak a piacon. A vásárlók főleg olyan vállalkozások, akik postázásra használják a bélyegeket, így ezek a kiadások nagy mennyiségben jelennek meg – jóval a kiadás után felhasználva – a használt bélyegek között is. Ugyanez előfordul pl. az USA-ban is.

Európában szintén gyakori, hogy pl. az eurozónához csatlakozás miatt a kereskedők megpróbálnak megszabadulni az olyan készleteiktől, amik várhatóan a nyakukon maradnának (ezek persze, mint az előbb írtam, nem a “népszerű ” kiadások).

Természetesen nem csak a kereskedők árusíthatnak ki, hanem maga a bélyegkibocsátó is de erről sajnos nem tudok semmit :)

Bélyegévkönyvek – Svédország 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A végére maradt a legszebb kiadvány :) A Svéd Posta bélyegévkönyve pont olyan, mint a bélyegei: amellett, hogy nagyon konzertvatív, teljesen modern is. Nagyméretű, albumszerű, keményfedeles kiadvány három nyelven (svéd, német, angol). A képek gondosan válogatottak, a szövegek tényleg informatívak, szépen tördelt, látszik, hogy ebbe beletették a munkát. :)

A svéd posta nem jelentet meg túl sok bélyeget egy évben, így az összes kiadáshoz több oldalas, részletes írás tartozik.

A bélyegeket a lapokra itt is a finn kiadáshoz hasonlóan schaufix jellegű filacsíkkal rögzítik ( a filacsík alatt a bélyegkép is látható a lapon).

Természetesen a bélyegek is gyönyörűek:

A 2009-es témák elég változatosak, a wnsstamps-on meg lehet tekinteni az összes megjelent bélyeget.

A különböző kiadásokra vonatkozó információk (közreműködő művészek, elsőnapi bélyegzők) a könyv végén találhatók.

Bélyegévkönyvek – Svájc 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A  svájci bélyegévkönyv kicsit csalódás volt. Sokkal kisebb méretű, mint a finn, és a kisebb lapméret, valamint a másképp (hagyományos filacsíkkal) rögzített bélyegek miatt a lapok jobban szétállnak. A könyv tartalmazza a 2009-ben megjelent összes bélyeget és blokkot, valamint egy ajándék (nem túl szép) emlékívet. Tartalmilag azért számítottam többre, mert a Svájci Posta rendszeresen megjelenő filatéliai magazinjai nagyon színvonalasak (és tartalmasabbak is, mint a négynyelvű könyv információi).

Bélyegévkönyvek – Finnország 2009

A bélyegévkönyvekről – bevezető

A mai finn bélyegek egyértelműen modernek, a témákat tekinte csak kicsit, a megjelentést tekintve nagyon. Sokat kísérletezgetnek a használt anyagokkal és a formákkal is. A bélyegévkönyv nagyon elegáns, nagyméretű, keményfedeles. A kötet  négy nyelvű: finn, svéd, német és angol.

A bélyegekhez tartozó magyarázatok, képek mellett az elsőnapi bélyegző képes is látszik, egy-egy kiadással a téma méretőtől függően több oldalon keresztül is foglalkoznak.

A bélyegek mindkét oldalon átlátszó, felhajtható filacsíkban vannak (schaufix-szerű).

Bélyegévkönyvek

A legtöbb bélyegkibocsátó többféle formában is elérhetővé teszi az előző éves bélyegtermését. Az egy évben megjelent összes bélyeg ára még egy visszafogottabb kibocsátási politikát folytató ország esetében is igen magas, ezért gyakran kínálnak valami pluszt: például egy csak ilyen módon úelérhető emlékívet, szelvényes bélyeget, felülnyomott bélyeget, vagy pedig igényes csomagolást:

Elterjedtek a “year pack”-ek, ezek kis széthajtató dossziék, aminek a belsejébe ragasztott berakólapok tartalmazzák a  bélyegeket és blokkokat szépen elrendezve.

Ennél is impozánsabbak a bélyegévkönyvek (yearbooks). Ezek kisebb példányszámban kiadott, keményfedeles könyvek, amik sok plusz információt is tartalmaznak a bélyegekkel kapcsolatban, és magukat a bélyegeket is.

A forma adja magát, hogy nagyszerű könyvek szülessenek, de persze benne van az is, hogy ezt pont ennyire el is lehet rontani (például egy stock fotókból és mindenhonnan összeollózott szövegekből álló könyvnek nem sok értelme van.)  Ezért nagyon egyszerű a képlet: ha bélyegévkönyv a bélyegek nélkül nem állná meg a helyét akkor nincs is értelme. :)

Néhány bélyegévkönyv rövid ismertetője képekkel:

Nem minden bélyegévkönyv, ami annak látszik:

Az USPS (USA postai szolgáltatója) olyan bélyegévkönyveket is kiad, amik nem tartalmazzák a bélyegeket, csak a bélyegek helyét. Ha valaki ilyen vásárlására adná a fejét, ezt érdemes előtte ellenőrizni. Érdekességként az amazonos csalódott vásárlók értékelései.

2010-es EUROPA bélyegek

A 2010-es EUROPA bélyegek közös témája a gyerekkönyv illusztrációk. Nagyon hálás téma, de az eddig megjelent bélyegek között szerintem kevés az igazán jól sikerült.

Kedvencem a svéd kiadás, az első bélyeg alapjául szolgáló rajz Elsa Beskow svéd írónő és illusztrátor 1910-es mesekönyvéből származik. A második bélyegen Lena Anderson egyik Maja könyvének illusztrációja látható. A Svéd Posta bélyegmagazinjának januári számában egy rövid interjú is olvasható Lena Andersonnal, aki képeslapokat gyűjt.

A bélyegek kivitele nagyon jellegzetesen svéd, a kétoldali perforáció, illetve a kombinált metszetmélynyomással és ofszetnyomással készült bélyeg nagyítva is gyönyörű:

A magyar EUROPA kiadás várhatóan május 7-én jelenik meg. Április 30. és május 2. között a VI. Gyermekirodalmi Fesztivál előadásai között lesz egy bélyeggel kapcsolatos is: Mesehősők és ifjúsági irodalom a magyar bélyegkibocsátásban.

Kávé, bélyeg

Múlt évben kaptam ezt a kávésdobozt, négyféle kávéval. (A képen nem nagyon látszik, de a doboz fényes – nagyon vastag -papírból készült. A kávés bélyegképek is viccesek.

Azóta sehol nem láttam ilyet, de most az InterSparban lehet kapni ezt a másik, brazil kávét, ennek a csomagolása keménypapír tasak, papagájos bélyegképpel:) A kávé is nagyon finom.

A gyártó többi termékének is nagyon szép a csomagolása.

Mika Waltari

Meglepő, hogy milyen nehéz hozzájutni Mika Waltari könyveihez magyarul. A leghíresebb történelmi regényeit nem lehet kapni könyvesboltban (a Szinuhét például 2005-ben adták ki utoljára, a Mikael Hakimot több mint egy évtizede), így marad az antikváriumban vadászás, vagy a megtépázott könyvtári példányok :)

A Szinuhe, és több más regénye is a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

Egy finn blokk és néhány képeslap.

A blokkon sárga háttéren azok a nyelvek vannak felsorolva, amikre Waltari műveit lefordították (köztük a magyar is – a képre klikkelve nagyban is megnézhető).

Szoftver: Perfomaster 3000

A Perfomaster 3000 egy ingyenes képfeldolgozó/bélyeggyűjtő szoftver. Eredeti célja a fogazatmérés, érdemes kipróbálni, bár nekem az első néhány próbálkozás nem hozott túl jó eredményt. De  a folyamat első fele rendkívül hasznos: a beszkennelt (vagy egyszerűen képfájlból megnyitott) bélyegképet automatikusan elforgatja, és körbevágja. Nagyon nehéz úgy szkennelni, hogy a bélyegkép teljesen vízszintes legyen, és a kivágott bélyegképet egyesével forgatni körbevágni időigényes.