Az ülő Helvetia az első “modern” svájci bélyeg, perforált, biztonsági papírra nyomtatták. A bélyegsor kiadásakor már körültekintően jártak el: figyeltek a gazdaságos előállításra, biztonsági elemeket alkalmaztak a hamisítások megelőzésére. Laboratóriumi teszteken kísérletezték ki a nyomtatáshoz használt festéket és pecsételéshez használt tintát (hogy ne lehessen az érvénytelenített bélyegről a pecsétet “lemosni”).
Helvetia, mint női alak svájci nemzeti szimbólum (a svájci nemzet anyjaként). Általában leomló hullámos ruhában, hosszú fonott hajjal ábrázolják, fején a svájci konföderációt jelképező koszorúval. Az egyik kezében lándzsát, a másikban svájci zászló jelével díszített pajzsot tart. Helvetia alakja több bélyegen (és pénzérmén) is megjelenik.
A bélyegsor 1862. október 1-től 1883. szeptember 30-ig volt használható, ez idő alatt többször is módosult a nyomtatáshoz használt papír, és a gumizás módja.
- 1862-63 első változata: a papír közepesen vastag, piszkosfehér, gumizása barnás
- 1867-78 második változata: vékony papír, fehér, színtelen gumizás
- 1881 harmadik változata: vékony, gránit színű papír, kék és piros jól kivehető rostszálakkal, színtelen, töredezős gumizásasal.
1883. október 1-én a bélyeget kivonták a forgalomból, májustól lehetett az ülő Helvetiákat az új bélyegre (álló Helvetia) cserélni. A megmaradt készletet névérték alatt kiárusították. Mivel a kiárusítás még az érvényességi idő előtt megkezdődött, ezért a bélyegeket eladás előtt általában felülnyomták, hogy ne lehessen a bélyegeket újra beváltani. Mivel a piacot eláraszották az ülő Helvetia bélyegek, ezért a bélyegek sokat vesztettek a népszerűségükből és az értékükből is. Az esetből tanult a postaigazgatóság, és a kiárusítást nem ismételték meg később.
Forrás:
